A showkirálynő - NEGYEDIK MESE

ZALÁN TIBOR (színház)

A showkirálynő

baba-szappanopera

(hat részben, elmesélve)

       

H. Ch. Andersen meséje alapján és aktív részvételével

Szereplők:

Kay – kisfiú

Gerda – kislány

Andersen – meseátjáró

[···]

Királyfi

Varjú

Varjúmenyasszony

Második felvonás

NEGYEDIK MESE

a királyfiról és a királykisasszonyról

 

ANDERSEN      (Az összehúzott függöny előtt áll, mint egy konferanszié.) Hol is tartottunk? Ja igen. Háromszor is visszanézett, de nem üldözte senki. Nagyon elfáradt, leült egy nagy kőre. Amikor körülnézett, látta, hogy vége a nyárnak, késő őszre jár, csak a napfényes kertben, ahol a négy évszak valamennyi virága együtt volt, nem vette észre.

GERDA HANGJA    Istenem, de sok időt elvesztegettem! Már ősz van! De most már nem állok meg többet! (Feláll, de nyomban vissza is kuporodik.) Jaj, a lábam… nagyon fáj… nem tudok ráállni…

A fölötte gunnyadó varjú egy darabig szemléli még a kislány vergődését, azután megszólal.

VARJÚ               Kár, kár! Várj, lány! Hol jár erre egy kislány? Egyedül… Nagy a világ ahhoz, hogy egy gyerek magányosan barangoljon benne.

GERDA              Jó napot, varjú uraság. Gerdának hívnak, és a barátomat keresem. Kaynak hívják… Olyan kisfiú formája van, onnan megismerheted. Nem láttad véletlenül?

VARJÚ               Talán! Talán!

GERDA              Csakugyan? Láttad volna?! Hadd csókoljalak meg!

VARJÚ               Várj! Várj! Csak lassan! Ne tegyél hirtelen mozdulatokat, mert akkor megijedek és elröpülök, és nem tudom elmondani, amit tudok.

GERDA              Mit tudsz?

VARJÚ               Háááát… ezt meg azt, de biztosan semmit… Azt hiszem, Kay volt, akit erre láttam. Éppen illik rá a leírásod. Olyan kisfiú formája volt. Egészen olyan. De ha ő, akkor rossz hírem van számodra, Gerda, mert a barátod alighanem elfelejtett téged…

GERDA              Elfelejtett volna?

VARJÚ               De el ám! Mégpedig a királykisasszony kedvéért.

GERDA              Nem mondod… Hát egy királykisasszonynál lakik?

VARJÚ               Úgy ám! Elmondom mindjárt, de a ti nyelveteken nagyon nehezemre esik a beszéd. Értesz-e varjúnyelven?

GERDA              Nem, azt nem tanultam. De a nagyanyám tud varjúul, még a te beszédedet is érteni tudja. De kár, hogy nem tanultam meg tőle!

VARJÚ               Kár! No, de nem baj, majd elmondom, ahogy tudom, embernyelven, bár biztosan sok hibát ejtek. Tudod, a történetmesélés… hát, az külön tudomány.

                           Férjhez menyek én, miért nye mennyék,
így énekelt egyszor egy királyleány.
Kidoboltatott birkadalmakon,
gyüjjenek a kérők, magikat megmérők.

                           Újseggokben lent, meg is odafent,

                           megjelent a kép e, kergüljön a népe.

                           Sok debella gyütt, dalja mindenütt,

                           hova pislant szem no,  meg is assziszem.

                           De a sok jelölt, bamba bornyú volt,

                           meglátva a leánt, kerekedött folt.

                           Átak, tátogtak, némán hápogtak,

                           fejüket vakarták királyi marhák.

                           A por roszlók meg ott mindegyiket

                           Kapun lökdösték ki, lépcsőn lökték le.

                           Ám gyün egy legény, amolyan szegény,

                           Kapun gyün béfelé, megy a lány felé.

                           Por roszlóknak int, maragyanak kint,

csizmája csikorgott, vagy hasa korgott.

                           Fülesem van, hogy castingon vagyok,

                           ha enyém a szerep, király lehetok.

GERDA              Bocsáss meg, de nem értem, hogy mi az a casting.

VARJÚ               Eh, osotba gyerek! Javítok, ostoba gyerek. A casting az szereplőválogatás filmekhez. Tudod, na!

GERDA              Hogy jön ez ide?

VARJÚ               Hogyne jönne. Pont olyan az egész, mint amikor meghirdetnek egy szerepet a sorozatokban, és akkor hosszú sorokban jelentkeznek azok, akik pályáznak rá. És akkor meghallgatják őket, és a legrátermettebb nem kapja meg.

GERDA              Mit nem kap meg?

VARJÚ               A szerepet, te oktondi. Miért is állok én le veled fontos dolgokról beszélgetni.

GERDA              Hát már a mesék is olyanok, mint az élet?

VARJÚ               Ha nem vigyázunk rá, olyanok lesznek. Rendben, nem castingolnak, hanem a királylány kezére pályáznak. Így már jó?

GERDA              Mindegy, csak beszélj már Kayról. Még a lehetetlen varjúnyelvedet is elviselem, amin mesélni tudsz.

VARJÚ               Nem sértődzöm meg, de teli a bögy,

                           ám ha kezdtem, mondom, rontom a bontom.

                           Ügyes ficak volt, hát zsákján a folt

                           a szókat tekerte, -vissza keverte.

                           Kapkodta fejét királlyány szegény,

                           asse tudta hun van, elalélt nyomban.

                           Nem kérő lyányba gyüttem országba,

                           így a legény mondta, szavakat fonta.

                           Hanem vagyok itt, azért nem amott,

                           tudni-látnyi téged, lássam szépséged,

                           meg a termeted mérje meg szemem,

                           s lássam okosságod – nem kő országod.

                           No, a királlyány lelkét kenyi háj,

                           rögös szerelembe esik emberbe.

                           Kihirdetődve: pár el jegyezve

                           van egymással éppen – tulajdonképpen.

                           Mit elnyomtam itt, minden szómat idd,

                           mátkám szelíd varnyú, udvarból való.

                           Fülelt és látott, aztán csőrt tátott,

                           összest nekem számolt be barátodról…

GERDA              Kay, ő volt, nem lehetett más! Mindig olyan okos volt, még törtekkel is tudott szorozni és osztani, méghozzá fejben! Ugye, elvezetsz ahhoz a palotához, kedves varjú?

VARJÚ               Nem olyan könnyű dolog ám az! Várj csak, hogy is lehetne? Majd megkérdem a szelídített menyasszonyomtól, hátha tanácsol valami okosat. Mert azt mondhatom neked, hogy ilyen magadfajta kislány sose juthatna be egyenes úton a palotába!

GERDA              Márpedig én bejutok! Hiszen ha Kay meghallja, hogy ott vagyok, kijön értem és bevisz.

VARJÚ               Kijön… bevisz… Ezek a mai emberfiatalok… Ha az csak úgy menne… hogy kijön… meg hogy bevisz… Várj! Várj meg itt, a kerítésnél! És ne csinálj semmit, senkivel ne beszélgess, és végképp ne mondd el senkinek, hogy azt a Kayt keresed, aki talán a királylány mátkája most.(Fontoskodva elsiet.)

GERDA              Mit akarok még itt? Hiszen Kay a királylány mátkája. Meg sem fog ismerni… De hogy került volna Kay egy mesébe? Ahogy én… de hogy kerültem én bele? Őt indultam keresni, amikor a folyón az a csónak sebesen elkezdett velem…

VARJÚ               (Visszaérkezik, ha lehet, még fontoskodóbb.) Kár, kár! Tiszteltet a menyasszonyom, és küldött neked egy darab kenyeret; a konyhából emelte el, mert ott van elég, te meg nagyon éhes lehetsz. A palota kapuján semmiképp se léphetsz be, hiszen mezítláb vagy, s utadat állnák a talpig ezüst testőrök meg a talpig arany lakájok.

GERDA              Szóval, mégsem sikerült… mindjárt gondolhattam volna.

VARJÚ               Ej, lárifári-klári… akarom mondani, Gerda… Ne búsulj, bejutsz azért a palotába! A menyasszonyom tud egy kis hátsó lépcsőt, amely egyenest a hálószobába vezet, s azt is tudja, hol a hálószoba kulcsa. De csak sötétedés után mehetünk, nehogy észrevegyenek bennünket.

ANDERSEN      (Leül Gerda mellé a kőre.) Csak sötétedne már! Ha  valóban Kay az, aki a királylány palotájában tartózkodik, megoldódik minden. Ha meglátja Gerdát, biztosan felébrednek benne az emlékek, és hazaindul vele a nagymamához. Sötétedik, végre sötétedik. De hol késik ez a varjú! Ha becsapta a kislányt… én nem is tudom, hogy mit teszek vele… nem állok jót magamért… Jöhetne már… Csak nincs valami baj… Nem nagyon tetszik nekem ez a varjú… És ha beárulta a kislányt? Elmondja, hogy éjnek idején be akar szökni a palotába? Ha csapdát állít neki? Akár a fejét is vehetik felségsértés miatt… Hol a varjú… hol az a varjú… Gyere már, varjú, gyere már! Na végre, jön… (A varjú kézen fogja Gerdát, és elvezeti a sötétbe.) Azért ne bízz meg benne teljesen, Gerda! Mégiscsak… egy varjú…! Hallod, Gerda, légy óvatos! Már nem látom őket a sötétben… Meg a szemem is elöregedett… Csak baja ne essék…

GERDA HANGJA    Hogy kalimpál a szívem! Félek, de hajt is valami előre, hogy megtudjam, valóban Kay van-e a palotában. Ő lehet, csakis ő; magam előtt látom Kay okos szemét, szép hosszú haját, szinte magam előtt látom, ahogy mosolyog, mint otthon, amikor a rózsáink alatt üldögéltünk…

VARJÚ               Figyelmeztetlek, hogy nem látsz semmit, mert sötét van. És maradj csöndben, mert ha elkapnak bennünket, akkor belőlem varjúleves lesz, téged meg úgy a dutyiba csapnak, hogy nemhogy a barátodat nem látod meg többé, de a kék eget sem… ami speciálisan most éppen fekete… ugye…

Lassan egy lámpa derengése világítja meg a szobát, ahova értek. Egy másik varjú tartja a kezében, a varjúnk menyasszonya. A menyasszony udvariasan meghajol Gerda felé, suttogva és választékosan beszél.

VARJÚMENYASSZONY   A vőlegényem sok szépet beszélt önről, kis kisasszonyom! Az ön életútja, hogy úgy mondjam, rendkívül megindító. Szíveskedjék tartani a lámpát, míg én fellebbentem a királyfi ágyának baldachinját!

GERDA              Egy pillanat… Mintha jönne valaki… a hátunk mögött!

Hirtelen elsuhan előtte valami, majd egyre több falra vetődő árnyék rajzik elő: lobogó sörényű, karcsú lábú paripák, vadászapródok, lovagl­ó urak és dámák. Gerda riadtan kuporodik össze.

VARJÚMENYASSZONY   Ó, nem szabad megijednie tőlük. Ezek csak álomképek. Jönnek és vadászatra viszik a fényes uraságok gondolatait. Nagyon jól teszik, legalább nyugodtabban megfigyelhetjük az ágyban maradt testüket. Remélem, ha majd magas méltóságra jut, nem feledkezik meg a háláról.

VARJÚ          A világért sem fog. Erre mérget vehetsz, Elza.

GERDA         A világért sem fogok. Erre mérget vehet, Elza.

VARJÚMENYASSZONY   Akkor megnyugodtam. Itt vagyunk. A legteljesebb csöndet kérem…

Mostanra látjuk, a szoba közepén két liliomkehely formájú függőágy ring tömör aranyszáron. Az egyik liliomkehely fehér, ebben egy királykisasszony fekszik, a másik piros – ebben egy kisfiú alszik. A varjúmenyasszony félrehajtja az egyik piros szirmot.

GERDA              (Felkiált.) Ő az, megismerem, ő Kay, neki van a világon a legszebb… nyaka… vagy lehet, hogy mégsem ő… hogy nem az ő nyaka…

VARJÚMENYASSZONY Jaj, hisz megmondtam, hogy maradjon csendben, kis kisasszonyom…

VARJÚ               Végünk… Ezzel a sok nyakazással a nyakunkra hozta az álomképeket… hát nem megmondta a menyasszonyom, hogy a legteljesebb csöndet kéri?

Az álomképek lovascsapata visszanyargal a szobába, a királyfi felébred, és Gerda felé fordul – Gerda felfedezi,  hogy mégsem Kay az.

GERDA              Mégsem ő… Csak a nyaka emlékeztetett Kayra…

VARJÚ               Roppant kellemetlen… nem ő… ráadásul csak a nyaka… én varjúleves… te a börtönben… de mi lesz az én ártatlan mátkámmal?

KIRÁLYFI         Ki van itt? Őrség! Hozzám!

VARJÚ               Ne tessék kiabálni, kérem, föl tetszik verni az egész udvart.

KIRÁLYFI         Ki beszél?

VARJÚ               Tulajdonképpen senki. Akarom mondani, a menyasszonyom vőlegénye… de ha ez megnyugtatja felségedet, egy varjú beszél.

KIRÁLYFI         Varjú… miért pont egy varjú.

VARJÚ               Ja, kérem, ez már csak így esett.

GERDA              (Előlép, hogy az értelmetlen párbeszédet megszakítsa.) Én mertem meglesni önt az álmában. Vessen börtönbe, kérem, hogy ne lássam meg soha többé a kék eget…

VARJÚ               Ami különben is fekete…

KIRÁLYFI         Ki vagy te? Több fényt kérek az arcodra… egy kislány… mit keresel te itt?

VARJÚ               Na, most aztán beszélj, Gerda, mert az életünk függ tőle. Tudod, varjúleves, dutyi kék ég nélkül, és még mindig nem tudom, hogy mi lesz a menyasszonyommal…

GERDA              Az úgy történt…

ANDERSEN      (Árnyképként a falon.) Ez az én mesémben is valahogy így volt. Megnyugodtam kicsit. Azaz, mégse. Hol van Kay? Mert ennek a Showkirálynőnek én sem tudom a tartózkodási helyét. Ha még ott van nála… El lehet-e érni a mesék útján a Showkirálynő birodalmába? És ha nem? Egyáltalán, bírni fogja Gerda odáig az utat? Ekkora csalódás után… Bírni fogja, bírnia kell. Én ott leszek mellette… hülyeséget mondok… hiszen engem nem hall, nem lát… én nem tudok segíteni neki… de ott leszek. Menj tovább, Gerda, menj, minden perc drága lehet!

GERDA              … hát, így történt.

KIRÁLYFI         Szegény gyermekem! Mennyit szenvedhetsz…

GERDA              El sem hiszi felséged, mennyire örülök, hogy ön nem Kay. Úgy értem, hogy nem Kay a királylány jegyese…

KIRÁLYFI         Értem. Akkor csak örülj. Miben lehetek a szolgálatodra? Szép és szomorú történetedért szeretnélek valamivel megjutalmazni.

GERDA              Ne zárj börtönbe… Nem is… Az legyen a jutalmam, hogy nem főztök ebből a derék varjúból varjúlevest.

KIRÁLYFI         Varjúlevest? Mi? Pfuj! Csak nem képzeled? Kitől hallottad ezt az ostobaságot? Még hogy mi… varjúlevest…

VARJÚ               Tőlem hallotta, felség. Az az igazság, hogy nyilván félre voltam tájékoztatva…

KIRÁLYFI         Alaposan. De ha már rólatok van szó, jó szívetekért megjutalmazlak titeket is. Kívánjatok valamit?

VARJÚ               Nem olyan egyszerű ám felség, ha meg nem bántom, csak úgy kívánni valamit.

VARJÚMENYASSZONY   Mert később úgyis megbánja az ember, hogy nem mást kívánt…

VARJÚ               Nem lehetne, hogy te ajánlasz valamit?

KIRÁLYFI         Rendben. Dönthettek: a szabadságot választjátok, és akkor soha többé nem kell kalitkában ülnötök, vagy valami biztos állást kértek… mondjuk, ti lesztek az udvari varjak? Ez esetben benneteket illetne a konyha minden hulladéka.

A varjújegyesek illedelmesen meghajolnak.

VARJÚ               Ha már így megkérdezted, felség, biztosítalak, hogy nagyon fontosnak tartjuk mindketten a szabadságot…

VARJÚMENYASSZONY Mint az emberi méltóság egyik legfontosabb megnyilvánulási formáját…

VARJÚ               De mindemellett…

VARJÚMENYASSZONY   Vagy éppen emiatt…

VARJÚ               Mi a biztos…

VARJÚMENYASSZONY   Állás mellett döntenénk…

VARJÚ               Amellett döntünk, igen, ahogy a menyasszonyom mondja…

VARJÚMENYASSZONY   Mert az öreg­ségünkre is gondolnunk kell…

VARJÚ               És feltételezzük, a felkínált állás nyugdíjjal jár majd…

VARJÚMENYASSZONY   Nyugdíjjal, ami biztosítja a nyugalmunkat… meg a magocskákra valót… aztán majd csak elgubbasztgatunk egy-egy karón… kiszáradt faágon… elgubbasztgatunk, két vén varnyú a kiszáradt ágon…

VARJÚ               El, elgubbasztgatunk…

VARJÚMENYASSZONY   Meg, ugye, arra is gondolnunk kell, hogy előbb-utóbb házasságra lépünk, és lesznek varjúgyermekeink…

VARJÚ               Lesznek, lesznek…

VARJÚMENYASSZONY   Mert a varjúnemzedéket tovább kell szaporítanunk… azokat meg el kell tartanunk majd valahogy, valamiből… egyszóval, nyugdíjas állás az, amit fel tetszik kínálni nekünk?

KIRÁLYFI         Ez csak természetes.

VARJÚ               Akkor jó lesz…

VARJÚMENYASSZONY   Bizony, jó lesz, ha vénségünkre lesz mit a tejbe aprítanunk!

KIRÁLYFI         Veletek most végeztem. Gerda, te itt maradsz éjszakára. Az én ágyamban fogsz feküdni, reggel hintón engedünk tovább.

GERDA              De… felség…

KIRÁLYFI         Nincs apelláta… semmi defelség… még megharagszom…

GERDA              Azt igazán nem szeretném… egyébként is, most érzem, hogy mennyire fáradt vagyok… jól fog esni egy kis pihenés…

A királyfi felkel, s a kis Gerdát fekteti a maga ágyába. A kislány összekulcsolja a kezét, és hálásan motyog, majd nyomban el is alszik…

GERDA              Milyen jók az emberek meg az állatok!

A királyfi lekuporodik a földre. A szemközti falon kigyúl egy tévé képernyője. Megjelennek rajta az álombeli alakok. Közöttük van a kis Kay is, az arca kék. Fényes disco-ruhában van, a haja belőve, mikrofonba énekel egy slágert. Körülötte a második képben megismert figurák, mellette a Showkirálynő áll, néha megsimogatja a haját. Gerda megfordul az ágyban, felriad, felül. A monitor kialszik.

ANDERSEN      (Megsimogatja a kislány arcát, aki ismét elalszik. Andersen lejön a színpadról, mögötte teljes sötétség. Az első sorokban ülők arcához hajol.) Minden jó, ha jó a közepe, nem igaz? (A színpadon derengés támad, látjuk, ahogy Gerdát öltöztetik.) Aha, a királyfi tetőtől talpig selyembe-bársonyba öltözteti Gerdát… Nem kellene ám az utazáshoz ilyen sok drága holmi… Sok az utakon a rossz ember… az útonálló… a haramia, a rabló… Kocsit is kap, meg lovakat… hallom, ahogy közeledik a hintó a palota bejáratához… Hé, csizmát nem adtok a lábára…? Na, azért! El fog annak a sarka kopni, mire megtalálja Kayt… szegény… Az meg mi? Karmantyú? Ezt nevezem… színarany hintó… de nem lesz ebből baj? Kocsis a bakján, inas a hátsó ülésén, fullajtár a kocsi előtt, s mindegyiknek aranykorona a fején. És a varjú is feltelepszik Gerda mellé a hintóba… És megy a hintó, úttalan utakon megy, repül, száll a hintó… De kik ezek? Uram isten, rablók az erdőből… Lesből támadnak rá a kocsira… A varjú azonnal leájul a bakról… A szolgák szétszaladnak. A kislányt durva kezek ragadják meg… Segítség, hintóeltérítés! Máris a bakon az egyik haramia. A lovak közé vág. Hé, hova ez a nagy vágta… így nem érlek utol benneteket… Máris fulladok… legalább egy biciklim lenne… Várjatok, hé, várjatok már, na… Jövök én is… merre mentetek… merre vagytok… Gerda, hogy fogok így rád vigyázni… már csak a port látom… már azt sem… mi lesz veled, Gerda?

(Finálé: NINCS "Messze járnak azok, idegen országba utaztak!")