Ha majd a nyaraknak vége…
Ha majd a nyaraknak vége
S ellep mindent a hó
Hogy én mennyire szeretlek
Nincs is rá szó
Itt a sereg ideje
Az óra búcsút int
Hadnagy Úr s egy szép leány
Egymás ajkára csókot hint
Mihelyst leszáll az alkony
Messze megyek innen
Találkozunk még
S újra szép lesz minden
Kürt harsog a távolban
Összehívja a katonákat
Hazai dombokat, muskántlis ablakot
Talán többé sose látnak
Tábortűz parázslik
A lángoknak akác, s fenyő is akad
Mikor alszik már az ezred
A hadnagy tollat, s papírt ragad.
Érzi, hogy várja valaki
Tudja, hogy sír utána
Két kezét összekulcsolja
S csendben száll imája
Elnyomja a kürtszó
Elnyomják a harsogó dobok
Nem hallja már senki
Hogy otthon egy kislány zokog
A csatamezőn golyó fúródott
A hadnagy tüdejébe
Nem mehet ő már többé
A mátkája elébe
Homlokán vizes rongy
Hófehéren fekszik az ágyban
S nem tekint már tova
Szabadon a messzi tájba
Doktor Úr, engedjen
Úgy sem tarthat vissza
Had harcoljak a hazában
A lelkem így még nem tiszta
Vérvörös az égbolt
A csatatéren egy fiú siránkozik
A falfehér hadnagy mellett
A kórházban egy pap imádkozik
Imája száll az égbe
De a legény nem hallja
Most már nem csak a teste
A lelke is föladja
Egy fehér borítékon
A hadnagy neve áll
Olvassa a kapitány
A jókedve elszáll
Mondjátok meg annak a lánynak
Ki e levelet írta
A hadnagya eltávozott
A tüdeje a golyót már nem bírta
Magányos tölgy szívébe
Van egy kicsi sírhant
Magába vitte a szerelmét
Hisz ott a hadnagy fekszik alant
Csendes kis házikóban
Meghalt egy gyönyörű leány
Éles kést szúrt szívébe
Úgy ment a hadnagy után.
Édesanyám emlékkönyvében találtam rá az eredeti szövegre, majd kiderült, hogy a Kárpátiának
is van egy verziója...szóval a sokadik után itt az enyém.Fogadjátok sok szeretettel:)
