Ha majd a nyaraknak vége…

Ha majd a nyaraknak vége…

Ha majd a nyaraknak vége

S ellep mindent a hó

Hogy én mennyire szeretlek

Nincs is rá szó

Itt a sereg ideje

Az óra búcsút int

Hadnagy Úr s egy szép leány

Egymás ajkára csókot hint

Mihelyst leszáll az alkony

Messze megyek innen

Találkozunk még

S újra szép lesz minden

Kürt harsog a távolban

Összehívja a katonákat

Hazai dombokat, muskántlis ablakot

Talán többé sose látnak

Tábortűz parázslik

A lángoknak akác, s fenyő is akad

Mikor alszik már az ezred

A hadnagy tollat, s papírt ragad.

Érzi, hogy várja valaki

Tudja, hogy sír utána

Két kezét összekulcsolja

S csendben száll imája

Elnyomja a kürtszó

Elnyomják a harsogó dobok

Nem hallja már senki

Hogy otthon egy kislány zokog

A csatamezőn golyó fúródott

A hadnagy tüdejébe

Nem mehet ő már többé

A mátkája elébe

Homlokán vizes rongy

Hófehéren fekszik az ágyban

S nem tekint már tova

Szabadon a messzi tájba

Doktor Úr, engedjen

Úgy sem tarthat vissza

Had harcoljak a hazában

A lelkem így még nem tiszta

Vérvörös az égbolt

A csatatéren egy fiú siránkozik

A falfehér hadnagy mellett

A kórházban egy pap imádkozik

Imája száll az égbe

De a legény nem hallja

Most már nem csak a teste

A lelke is föladja

Egy fehér borítékon

A hadnagy neve áll

Olvassa a kapitány

A jókedve elszáll

Mondjátok meg annak a lánynak

Ki e levelet írta

A hadnagya eltávozott

A tüdeje a golyót már nem bírta

Magányos tölgy szívébe

Van egy kicsi sírhant

Magába vitte a szerelmét

Hisz ott a hadnagy fekszik alant

Csendes kis házikóban

Meghalt egy gyönyörű leány

Éles kést szúrt szívébe

Úgy ment a hadnagy után.

Édesanyám emlékkönyvében találtam rá az eredeti szövegre, majd kiderült, hogy a Kárpátiának
is van egy verziója...szóval a sokadik után itt az enyém.Fogadjátok sok szeretettel:)